태권도 – A TAEKWON-DO TÖRTÉNETE

A Taekwondo viszonylag új modern harcművészet, a mai technikáinak a túlnyomó többségét a XX. század 50-es 60-as éveiben alakították ki a Koreai mesterek. Mivel egy dinamikus, fejlődő képes harcművészeti ágazatról van szó, a mai napig is folyamatosan változik, fejlődik. A Taekwondo eredete az időszámításunk előtti I. századi társadalmakig vezethető vissza. Ebben az időben a Koreai félszigeten három királyság alakult ki: Silla (ie. 57.), Koguryo (ie. 37.) és Baekje (ie. 18.). Ezek a királyságok évszázadokonkeresztül harcban álltak egymással a félsziget feletti uralomért. A három királyság közül Silla volt a legkisebb, így másik két szomszédja részéről folyamatos támadások érték. 540-ben új uralkodó felismerte, hogy a katonai nevelést gyermekkorban kell elkezdeni, ezért jól képzett vezetők irányításával a nemes ifjakat táborba gyűjtötte, ahol a fegyverforgatáson kívül különféle művészeteket, filozófiai, vallási alapfogalmakat és helyes erkölcsi magatartást tanultak. A Hwarang-do elméletének kidolgozását Won Kwang Bopsa a kor legnagyobb buddhista tanító mestere végezte, aki egy olyan harci művészeti formát alkotott, ami összhangban volt a természet törvényeivel, és magját az um-yang (yin-yang) filozófiáját képezte. Mint zárt lovagi testületnek, a kor hagyományai szerint, vezérgondolatként le kellett fektetniük a saját, eszmei irányító alapszabályukat, a következők szerint: Az öt szabály – Légy hű hazádhoz és királyodhoz! Légy engedelmes szüleidhez! Légy tisztességes barátaidhoz! Soha ne hátrálj meg a harcban! Csak az igazságért ölj! A kilenc erény – emberiesség, becsületesség, udvariasság, tudás, bizalom és barátság, kedvesség, bölcsesség, hűség, bátorság. A Hwarando kiképzésben nagy hangsúlyt fektettek mind a fegyveres mind a fegyver nélküli közelharc képzésére. Ha hinni lehet a korabeli történeteknek, már ekkor magas színvonalú lábtechnika jellemezte a stílust.Az első máig fennmaradt harcművészeti vonatkozású emlékek ebből az időből származnak: a Koguryu dinasztiabeli Muyong-chong és Kakchu-chong nevű királyi síremlékek falain, illetve mennyezetén lévő falfestmények, melyek egymással küzdő férfiakat ábrázolnak. A Hwarang-do különítményekkel megerősödött Silla i.sz. 668-ban elfoglalta Koguryo és Baek-Je királyságokat, s ily módon megszületett az első egységes Koreai Királyság, bár még Kínával 735-ig voltak háborúk a határ kérdésében. Silla e dicsőséges korszakában sok gazdagon díszített buddhista kolostor, templom és pagoda épült, számtalan falfestmény és szobor született. Ezekből a műalkotásokból kiderül, hogy az akkor alkalmazott testtartások mennyire hasonlítottak a ma ismert technikákra. Kyungju-ban Silla fővárosában, a Pulkuk-sa Templom Gyémánt (Kumkang) Óriások Tornyában például két hatalmas szobor található, akik egymással szemben taekwondo állásban állnak. A konfucionizmus mind a mai napig jellemzi a Koreai harcművészetek nagy részét. Szemben például a Japán harcművészetekkel, ahol többnyire a Zen Buddhizmus adja a szellemi hátteret. A Silla által létrehozott egységes Koreai állam végül belülről hullott darabjaira, és az országot egy Van Gon (877−943) nevezetű hadvezérnek sikerült újraegyesítenie 935-ben. Az új állam és a dinasztia Koryo néven 1392-ig állt fenn. Innen ered a Korea elnevezése is az Európai nyelvekben. 1392-ben a Koryo dinasztiát felváltotta a Li dinasztia. Melynek első királya Li Szong Gé megfosztotta trónjától a Koryo dinasztia utolsó királyát is és Thedzsó néven ült trónra. A Li dinasztia az országot Csoszonnak nevezte, így ezt a korszakot szokták O-Csoszonnak is nevezni. Ez a korszak lényegében 1910-ig a Japán megszállás kezdetéig tartott. Ebben az időben a harcművészeteket elsősorban a hadseregben oktatták, illetve meg voltak a köznépnek is a maga harcművészeti játékai, például a Soo Bak és a Taek Kyon. Máig rendszeresen rendeznek Soo Bak és Taek Kyon versenyeket a Dan-O ünnepek alkalmával (május 5-én és augusztus 15-én).

A 19. század végén és a 20. század elején, Koreáért és a környező területekért, három nagyhatalom versenyzett, Kína, Oroszország és Japán. Végül Japán szerezte meg Koreát, és szinte gyarmati sorba taszította. A koreai népet szinte tökéletesen kizsákmányolták és megpróbálták eljapánosítani. Ekkor a koreai középosztály, ha iskoláztatni akarta a gyerekeit, csak Japánba tudta elküldeni őket tanulni. Ezek a Japánban tanuló koreai fiatalok találkoztak a japán harcművészetekkel, és az akkoriban Japánban elterjedő Okinawai eredetű Karatéval is. Ilyen koreai fiatalember volt Choi Hong Hi, aki a Taekwon-do kifejezést kitalálta és később az ITF elnöke lett. De Choi Yong Sul is, aki Takeda Sogakutól tanult Daito Ryu Aiki Jitsut (az Aikido elődje), majd hazatérve kombinálva Koreai stílusokkal Yu Kwon Sul néven oktatta, amelyből később a Hapkido lett. Illetve Hyung Yee Choi is, aki Choi Hong Hi rokona volt és Masutatsu Oyama néven Japánban a Kyokushin Karate megalapítója lett. 1945-ben a Japán hadsereg megadta magát. Koreába a 38. szélességi körtől délre az Amerikai, attól északra pedig a Szovjet hadsereg vonult be. Az Amerikai zónában a Koreai Köztársaság (Dél-Korea), a Szovjet zónában pedig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) jött létre. 1950. Június 25.-én kirobbant a háború a két Koreai állam között. Az Északiak hetek alatt elfoglalták Dél-Korea 90%-át. A Déliek oldalán előbb az Amerikaiak és az ENSZ csapatok kapcsolódtak be a háborúba majd az Északiak oldalán 1 millió Kínai önkéntes. A háború 1953. Július 27.-án Panmindzsonban fegyverszünettel ért véget. A két Korea területi és politikai megosztottsága máig tart.

A hosszú Japán megszállás után Dél-Koreában, a különböző harcművészeti iskolák (Kwan-ok) egymás után nyitották meg a kapuikat. Ezekben az iskolákban a legtöbb esetben egymás mellett többféle harcművészeti stílust oktattak, illetve ekkor még nem volt éles határvonal a különböző stílusok között. Ezeknek az iskoláknak a közös jellemzője volt, hogy egy jelesebb mester, az iskola vezetője köré tömörültek. Tulajdonképpen ez adta nekik az összetartó erőt. Értelemszerűen ekkor még nem léteztek a stílusoknak sem szervezetei, sem szövetségei. Később ezeket a harcművészeti stílusokat igyekeztek nemzeti szövetségekben tömöríteni. Maga a Taekwon-do szó is ekkor bukkan fel először. Choi Hong Hi adta az általa gyakorolt harcművészeti ágazatnak 1955-ben. Ekkoriban ő a Dél-Koreai hadseregben oktatta a Taekwon-dot. Később a harcművészeti iskolákban, Kwan-okban gyakorolt stílusok egy része is átvette a Taekwon-do kifejezést. 1958-ban létrejön a Tang Soo Do Soo Bahk Do Association amely magába tömöríti a különböző harcművészeti stílusokat és szervezeteket. 1950-ben az alábbi főbb iskolákat és stílusokat tartották nyilván Dél-Koreában: Moo Duk Kwan, Ji Do Kwan, Yon Moo Kwan, Han Moo Kwan, Chang Moo Kwan, Kang Moo Kwan, Cheong Moo Kwan, Chung Do Kwan, Chong Do Kwan, Chong Kyong Kwan, Kuk Moo Kwan, O Do Kwan, Song Moo Kwan, Song Moo Kwan. 1959-ben jön létre a Korean Taekwondo Federation (Koreai Taekwondo Szövetség). Az új Szövetség elnöke Che Myung Sin lett, majd őt rövidesen követte az elnöki székben Choi Hong Hi. Miután a taekwondo Koreán kívül is kezdett elterjedni, a megszülető nemzeti szövetségek koordinálására a koreai mesterek-vezetők 1966. március 22.-én életre hívták az ITF –et (International Taekwondo Federation) Szöul központtal.

1968-ban azonban konfliktus támadt Choi Hong Hi és az ITF illetve a KTA egyéb vezetői– pontosabban a koreai állam vezetői között. Egyes hírforrások szerint Choi Hong Hi, aki a taekwondo-ban betöltött magas funkció mellett a dél-koreai hadsereg altábornagya is volt belekeveredett a Pak Csong Hi ( 1961–1979-ig ő volt Dél-Korea diktátora) ellenes katonai puccsba. Ám a katonai megdöntés kudarcba fulladt és Choi Hong Hi-nek menekülnie kellett Dél-Koreából. Ez a taekwondo kettészakadását eredményezte, mivel a Kanadába emigráló Choi Hong Hi volt az ITF elnöke, így magával vitte az ITF nevet — pontosabban a licencet– és persze az instruktorok egy részét is. Így Toronto központtal egy Dél-Koreától független ITF szövetség kezdte meg a működését, mely minden kapcsolatot megszakított Szöullal.

A Koreai Taekwondo Szövetség (KTA) új elnöke Um Yong Kim lett, aki a dél-koreai központú taekwondo-t választó nemzeti taekwondo szövetség koordinálására, összefogására ill. az un. ITF pótlására 1973. május 26.-án megalapította a WTF (World Taekwondo Federation) nevű szervezetet. A WTF alakuló kongresszusával egyidőben került megrendezésre az 1. WTF Taekwondo Világbajnokság (1973.05.26 Szöul) ahol 20 ország 200 versenyzője küzdött meg a címekért. Az első világbajnokságot követte sorra a többi és emellett megrendezésre kerültek a kontinens bajnokságok is. A számos magas szintű verseny a világ sportdiplomáciáját is meggyőzte, és 1975 október 08.-tól a WTF-et felvették a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete (AGFIS) tagjai sorába. 1980-ban a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) moszkvai ülésén elismerte a WTF-et és így 1988-ban a szöuli és 1992-ben a barcelonai olimpián már mint bemutató olimpiai sportágként szerepelt. 2000 –ben Sydneyben már mint hivatalos olimpiai sportág szerepelt. (forrás: Wikipédia)